3.rész

Sziasztok!:)
Először is köszönöm az előző részhez írt 3 kommentett. Nagyon szépen köszönöm, hogy a kérésemre komiztatok!:))  3 komi és kövi.
Jó olvasást!!:**

sok puszi: Hope xx

- Gyerekek, ebéd!-  kiabált fel anya.

- Jövünk!- kiabáltuk egyszerre.

Nyújtottam Liam felé kezemet. Miután megfogta, lementünk az ebédlőbe. Anya már megterített.

- Sírtatok?- tért anya a lényegre.

- Elmondtam neki!- bújtam oda Liamhez.

- Oh...- nyelt anya egy nagyot.- Üljetek le az asztalhoz hozom a levest.

- Segítek!- állt fel Liam. Megfogtam kezét. Rám nézett nyomott egy puszit homlokomra és anya után ment.

~Liam szemszöge~

- Tudom, hogy most nagyon nehéz neked Lora!- hallgattam el.- De tudnod kel, hogy rám bármiben számíthatsz, te is és ő is!

- Oh, Liamkém!- ölelt meg.- Miért velünk történik ez?

- Nem tudom Lora, nem  tudom. De megpróbálom a lehető legjobb nyarat  megteremteni neki!

- Tudom és köszönöm! De, hogy viseled?- törölte le könnyeit.

- Nehezen.  Azzal a tudattal élni, hogy az a lány akit a világon a legjobban szeretek 3 hónap múlva meghal, megőrjítő. Nem akarom elveszíteni!- sírtam el magamat.

Még egyszer megölelt és kimentem a konyhából. Leültem Hope mellé.

- Minden rendben?- aranyosan mosolygott rám. 

- Igen, persze!- simogattam kezét. - Holnap van kedved eljönni velem a vidámparkba?

- Persze!- mosolyogtam.

- Ez remek ötlet Liam!- hozta be Lora a levest. 

Az ebéd nagy részét végig beszéltük. Míg Lora elmosogatott, kiültünk Hopeval a kertben lévő hinta ágyra.

- Még mindig dalokat írsz?- tettem lábát ölembe.

- Igen, most is dolgozom egyen!- villantotta meg édes mosolyát.

- A címét már tudod?- játszottam pici ujjaival.

- Igen, The Last Song..- szeme hirtelen elvesztette ragyogását.

- Az utolsó dal..- elfordultam tőle.- Ennek nem kéne így lennie. Nem kéne az utolsó dalodnak lenni!

- Liam ne csináld ezt kérlek!- ölelt át.

- Ne haragudj csak olyan nehéz..Ezt még felkel dolgozzam.

A kertben csönd volt, csak a szellő lágy süvítését lehetett hallani. A frissen vágott fű illata töltötte be a nyílt teret. A madarak csicsergő hangja járta át szívemet. Hope gyönyörű szőkés barna haja csikizte orromat. Karjaim között tartottam. 

- Melletted minden olyan szép!- beszélt kellemes üde hangján.

- Nekem is melletted!- nyomtam egy puszit arcára. 

- Danielle nem tudja mit veszít! - bújt hozzám.- Már sose fogja őt így tartani valaki.

- Sosem tartottam őt így!- néztem le rá.- Egyedül csak téged!

Erre a mondatomra Hope felnézett. Szemeink elvesztek egymáséban. Homlokomat, homlokának nyomtam. Valóban megszerettem volna csókolni, de nem tudtam, hogy mit lép.

~Lora szemszöge~

Az ablakból néztem őket. Olyan aranyosak voltak így együtt. Muszáj volt megörökítenem ezt a pillanatot. Elővettem a kamerát és lefényképeztem őket. Még egy kis ideig elnézegettem őket. Remélem hamarosan egymásra találnak. Mindenki csak leli róluk, hogy szeretik egymást. Csak nekik kéne már észre venni. Hope mellé jobb embert elképzelni se tudnék, mint  Liam.....