8.rész

Hiii guuuys!:')

Olyan boldog vagyok!:')  percek alatt össze jött a 3 komment :') És még kaptam igen kaptam még az nap 2 óra körül még egy kommmentet még hozzá egy új olvasómtól!  Annyira boldog voltam, hogy kifolyt a könnyem is!:)) Imádlak titeket!!

*Karen szemszöge*

A tegnap estét  a Brayen házban töltöttem. Ki mentem a kertbe Elenhez beszélgetni.

-Jó reggelt!- adtam az ő kezébe is egy bögrét.
- Köszönöm! - kavargatta a benne lévő teát.
- Gondoltad volna?- mosolyogtam.
- Mit, hogy összejönnek? Mindig tudtam!- kortyolgatta teáját.
- Én csak reménykedtem, hogy sikerüljön nekik!- húztam össze köntösömet.
- Karen. Remélem Liam nem csak azért van Hopeval mert tudja, hogy megfog ….- itt elhallgatott és letakarta szemét. Nagyon nehéz lehet neki. Nekem is fáj, hisz olyan mintha Hope lenne a 4. gyerekem. De neki százszorta rosszabb.
- Liam szereti őt!- bíztattam. - Annyira sajnálom Hopet!- elérzékenyültem. – Miért ő kapta ezt az életet? Miért?- elsírtam magam.

*Liam szemszöge*

Reggel kipihenten ébredtem fel az alvó Hope mellett.  Imádtam nézni, ahogy alszik. Gyönyörű látvány volt. Hallgatni a szuszogását, megnyugtató érzés volt.  Egyik karjával szorosan védte testemet.  A másikkal pólómba kapaszkodott. Fejét aranyosan bele fúrta nyakamba.

-Ne nézz!- nevetett reggeli hangján.
- De nézlek!- simítottam végig arcán. – Szeretem nézni ahogy alszol.
- Tudom, tapasztaltam!- suttogta.
- Ezt úgy mondod mintha nem néznél mikor előbb felkelsz. – mosolyogtam – Már kiskorunkban is néztél. - böktem oldalba.
- De te is!- játszott pólóm gyűrődéseivel.
- De én is!- nyomtam egy puszit feje búbjára. – Szere..őő izé..- gyorsan elfojtottam a szót. Kiakartam mondani amit érzek, de féltem, hogy nem ezt mondaná viszonzásképpen.
-  Tessék?- ült rá a hasamra.
- Semmi.- sütöttem le szememet. – De Hope, nagyon nyomod a hasamat!- erre a mondatomra lejjebb csúszott.

- Khm, Liam már reggel ezt váltom ki belőled?- kacsintott.
- Na most már elég!- kiáltottam.

Átfordítottam. Így most én voltam felül. Csikizni kezdtem. Tudtam hol van a gyenge pontja. Lábát átkulcsolta derekam körül.
- Liam hagyd abba!- nevetett. Mikor ezt kimondta megéreztem csupasz belső combját. Ölembe ültettem.

- Szeretem ezt a ruhát!- kacsintottam rá.- Főleg, hogy nincs rajtad fehérnemű.- megcsókolt.

- Liam!- nevetett.

- Hm?- mosolyogtam.

- Semmi!- mondta majd megcsókolt.

- Karen ugye lefényképezted?- súgta oda Elen anyának.
-Igen súgta vissza.
- Mióta álltok itt?- kérdezte Hope.
- Mond csak Hope tényleg nincs rajtad fehérnemű?- kérdezte anyu.
- Anya!- szóltam rá.
- Nem védekeztetek?- emelte fel Elen az asztalról az óvszert.
- Anya!- szólt rá Hope.
- Vagy nem történt meg?- kérdezték egyszerre.
-Telitalálat!- mondtuk egyszerre.
- Hoztam be tiszta ruhát!- váltott gyorsan témát Karen.- Mind kettőtöknek.
- Köszönjük!- válaszoltuk egyszerre.
- Nos, akkor mi ki is megyünk!- mondták majd becsukták az ajtót.

Hope leakart szállni az ágyról, de lábai imbolyogni kezdtek.Gyorsan oda siettem hozzá és megfogtam.

-Segítsek?- néztem szemeibe.
- Nem kell köszönöm!- mosolygott.

Oda adtam neki a ruháit és segítettem fel öltözni neki. Hátul kikötöttem neki a kórházi ruhát, amelyet álmában aggattak rá. Bekapcsoltam neki melltartóját. Persze, mindezt úgy, hogy háttal állt nekem. Nem járt el a kezem. Felhúztam  aranyos kis egybe ruhájának hátul lévő cipzárját és felém fordítottam.

-Gyönyörű vagy!- mondtam és megcsókoltam. Leültettem az ágyra és megvárta míg felöltözök. Miután elkészültem beraktam egy táskába minden cuccát és leemeltem az ágyról.
- Liam.-nevetett.- Letudok szállni egyedül is!- kulcsolta össze ujjainkat.
- Tudom! De gondoskodni szeretnék rólad..-hallgattam el.
- Amíg meg nem halok?- kérdezte nyugodtan. Elfordítottam fejemet és kimentünk az ajtón.
- Mehetünk?- kérdeztem Elentől.
-Igen, az orvossal már lebeszéltünk mindent! Minden reggel kijön majd egy nővér hozzánk, hogy beadja az injekciót.
- Hogy mi van?- akadt ki Hope.- Minek nekem injekció? És minek nekem nővér?