13. rész

Sziasztok!
Bocsánat kéréssel tartozok! Tényleg nagyon sajnálom, hogy így eltűntem. De... valóan nehéz a 8.
De így a végéhez közeledve már enyhülnek az elvárások:)
Remélem lesz aki még olvassa a blogomat...nem is szaporítom tovább a szót... itt a várva várt 13. rész!
És valahogy tudassátok velem, hogy még olvassátok!



Csodálatos hely Velence! Győződtem meg amint leszálltunk a repülőgépről.
Liam kedvesen átölelt és felvette fekete szemüvegét és sapkáját. Az út a Hotelig nem volt hosszú..viszont nagyon elfáradtam. De nem szóltam Liamnek, nehogy aggódni kezdjen. Mostanában egyre fáradékonyabb vagyok...

Gyönyörű szép volt a hotelszobánk. Hatalmas nagy franciaágy. Rögtön szemet vetettem rá.

- A-a-nevetett Liam- Előtte menjünk el ebédelni!- gyengéden magához vont mire én csak bólintottam és megpusziltam arcát.

Kiengedtem a hajamat ami a vállamra omlott és Liam is levette "álruháját", majd lementünk a Hotel 5 csillagos éttermébe.  Hú...hatalmas volt a sor.
De amint meglátták Liamet előre invitálták és beengedtek minket. Úgy néz ki asztalt foglalt...Milyen figyelmes.

De vajon melyik lehet? Mindegyik gyönyörűen megvolt terítve, de amihez Liam vezetett az csodálatos volt. Középen helyezkedett el egy piros-fehér kockás terítővel lefedett asztalunk. Aminek tetején gyertyák és egy szál  volt. Két személyre megterítve.

Gondosan kihúzta nekem a széket, majd mikor ráültem betolta. Ő is helyet foglalt...velem szemben. Megszorította kedvesen az asztal fölött kezemet, majd az étlapot kezdte el nézegetni. Én is így tettem...

Percekkel később Liam intett egy pincérnek, hogy rendelnénk. Hozzánk sietett, majd kedvesen köszöntve minket elővett egy papírt és egy tollat.. amire feljegyzi az ételt.

Mindketten spagettit kértünk amit perceken belül ki is hoztak egy nagyon drága és ismert bor kíséretében. Liam mindenre gondolt...
Miután kitöltötte nekünk el is ment a pincér.  Li  kedvesen rám mosolygott mikor megkóstoltam az ételt. Valami isteni volt!

Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. Kezdtem elfeledni, hogy beteg vagyok... Mellette minden olyan könnyű, jó és vidám!
Lassan kihozták a desszertet ami a részemről nutellás palacsinta volt banánnal, tejszínhabbal és eperrel. Liam csak egy sajttorta szeletet kért.

Lassan befejeztük és fizettünk. Lassan ballagtunk szobánk felé és dőltünk le egyszerre az ágyra.

- Ma elviszlek gondolázni-mosolygott- Öltözz fel csinosan.- átölelt.
- Rendben van.-megpusziltam.

***

Hamarosan indulunk Liammel úgy, hogy elkezdek készülődni. Egy fehér, combközépig érő bársonyruhát vettem fel, szalaggal körülvéve derekánál. Hajamat gondosan begöndörítettem és megfésültem.
Enyhe, szolid sminket vittem fel magamnak, majd felvettem egy fekete topánkát.

Liam fekete zakót, fehér pólót és farmert viselt. Szokásos bakancsával.  Összekulcsoltuk ujjainkat és elindultunk.

- Gyönyörűen nézel ki!- puszilta meg arcomat, mire elpirultam.
- Te is nagyon jól nézel ki!- viszonoztam.

Lassan odaértünk és lementünk a csatornába ahol várt minket a gondola. Kifizette Liam az utat és suttogott valamit a hapsinak akinek felcsillant a szeme.
Li segített beszállni a csónakba, majd ahogy leültünk átkarolt.
Egész úton csöndben volt. Túl csöndben....
Lassacskán maga felé fordított és szemembe nézett.

- Emlékszem, mikor egy reggel sírva ébredtél fel az álmod miatt. Láttál álmodban minket öregen, a férjedként, a lányunkkal, unokáinkkal. -elhallgatott- Ám, az idő sok dolgot megvont tőlünk. Sok dolog ebből nem teljesülhet, de az egyiket valóra válthatom!- kotorászni kezdett zsebébe, míg bennem az ütő is megállt. - Szeretlek Hope! Leszel a feleségem?- mutatta felém a dobozban lévő gyűrűt és nekem elállt a lélegzetem.

- Minden vágyam!- ugrottam a nyakába,- igen! És...én is szeretlek Liam- könnyek hullottak szememből.

Ő csak szorosan magához ölelt és simogatta a hátamat. Éreztem, hogy boldog. Tökéletes nap! Tökéletes!
A füttyszó megint elkezdődött amit a gondolás fickó adott ki magából és mi csak egymásnak borulva csókolóztunk...