12.rész

Sziasztok!:)

Hú..nem könnyű most hozzátok szólnom...:// 8 rész + epilógus és a búcsú...Ennyi van vissza a blogból. Egy csodálatos blogot fogok befejezni. Remek embereket ismertem meg. Igaz, hogy 12 feliratkozót vesztettem el...aminek nem értettem az alapját :/ Ez miatt kicsit el is ment a kedvem..és ezért nem hoztam új részt:(( De immáron ez a 12. rész amit fájó szívvel írok meg, mert tudom, hogy hamarosan már csak 5 , majd később 1 rész lesz vissza.



Tegnap én és Liam egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Egy olyan dolgot adtam neki ami számomra fontos, de nem is adhattam volna nála jobb embernek. Neki adtam a szüzességemet. De nem bántam meg. Valamiért mindig féltem ettől a dologtól..de Liam nagyon gyengéd volt velem. Annyira figyelmes...

Mellkasának egyenletes mozgására ébredtem fel. Csodálatos élmény volt. Karjai felemelkedtek hátamról és ujjai egyenletes mozgása vette át a helyét. Annyira megnyugtató volt. Felnéztem rá, majd egy csókkal kívántam neki jó reggelt. Elmosolyodva viszonozta, majd jobban magához ölelt. Annyira jó érzés volt,

Fél óra múlva csatlakoztunk anyáékhoz. Mosolyogva néztek ránk és ismételték el reggeli köszöntőnket.
Leültünk mi is reggelizni és már láttuk is kíváncsi tekintetüket. Tudtuk, hogy ráfognak kérdezni, hogy érdekli őket. De nem hiszem, hogy egy reggeli alkalmas lenne arra, hogy kitárgyaljuk a szexuális életünket.
Elkaptam egy olyan pillanatot amikor Liam bólintott anyja felé, aki rögtön sipítozni kezdett. Vicces volt míg nem anyám is csatlakozott hozzá. mérgesen néztem Liamre, de amint szemei enyéimbe mélyedtek elszállt minden haragom. Azt hiszem...szerelmes...lettem belé.

- Hát.. köszönjük a reggelit.- álltam fel és próbáltam kikerülni kínos kérdéseiket.
- Hope drágám...tegnap nem jöttetek még egy kicsit trécselni velünk. Talán csak nem felfedező útra indultál Liam testén.- és még is csak megérkezett anyám "humora".
- Anya...- sziszegtem fogaim mögül. - Kérlek. Nem vagy humoros.- motyogtam.
- Ugyan már kicsim. Fontos tudnom, hogy megvolt-e már az elsőd.
- Jézusom!- fogtam a fejem.

Gyors léptekkel rohantam fel a lépcsőn és egyenesen be a szobámba. Hogy teheti ezt velem Liam előtt? Oké, hogy nyíltan beszélünk mindenről, de ez..ez egyszerűen felháborító. Hirtelen kinyílt az ajtó és másodperceken belül Liam védelmező kezeit éreztem derekamon, majd hasamon és végül magához ölelt.
Felé fordultam és megcsókoltam. Kezeimet nyaka köré helyeztem, míg ő derekamat fogta szorosan.

- Holnap indulunk Velencébe.-mosolygott és megint meg csókolt.
- Oh, ez az!-  ugrándoztam.

Bár rossz ötlet  volt....nagyon megszédültem. Leültem az ágyra és fejemet kezdtem el fogni. Liam aggódóan leült mellém és simogatni kezdte a hátamat. Testemet forrónak éreztem és kezdtem elveszíteni térlátásomat. Nem..nem történhet most semmi. Nem itt van velem Liam. Nem szabad neki ilyet látnia. Nyugodj meg Hope és térj magadhoz.
Percekkel később enyhült a fájdalom és később már nem éreztem semmit.

 - Jól vagyok.- próbáltam mosolyogni Liamre, akin még most is kiült a  félelem.

Hozzá bújtam és nyugtatóan simogatni kezdtem hátát. Lélegzete lassulni kezdett. Gondolom...lenyugodott.
Nagyon ráijeszthettem szegényre. De már nincs semmi gond.